Először is író szerettem volna lenni. Talán már az előtt is, hogy egyáltalán ismertem volna a betűket. Iskolás koromban – továbbra is megtartva az írás iránt érdeklődésemet – gyógyító, de olyan, aki egyszerre foglalkozik a lélekkel és testtel is. Akkor nem találtam ilyen utat. Később, a gimnáziumi és egyetemi éveim alatt a színház érdekelt, de rendező sem lettem. A tanítás is érdekelt, a szó eredeti értelmében. Mindenből csak arra találtam rá, ami bármilyen szabályos pályán kívül várt rám.
Írni csak esszéket írtam, az irodalmi berkeken kívül maradtam ezekkel. Színházban kezdetben egy saját, alternatív, underground színházban foglalkoztam színház-nyelvi kísérletekkel úgy, ahogy az az én húszas éveimben divat volt az alternatív színház világában. Később, már negyven éves koromon is túl, az alternatív, kortárs cirkusszal tértem vissza a színházhoz, és amikor ez is elfogadott és divatos kezdett lenni, az improvizációs, playback színház vonzott. Mostanában már csak pódiumbeszélgetéseket tartok, élő eleven szellemi párbeszédeket közönség előtt, színházként értelmezve. A tanárságban rövid egyetemi tanári pályafutásom után hamar a waldorf pedagógiában találtam magam, ezen belül is a waldorf óvoda pedagógiában lettem tanár. Gyerekeim is waldorf óvodában és iskolában nevelődtek. A gyógyításban pedig a homeopátiára találtam, a legtöbbet vitatott és tagadott gyógymóddal kezdtem foglalkozni, a filozófiájával, gyakorlatával, több mint húsz éve gyakorlom, tanítom és írok róla.
Az irodalomban kívülálló lettem, a színházi szakmába nem kerültem be, annak ellenére, hogy waldorf óvodapedagógiát tanítok, nem lettem az antropozófus közösség elfogadott tagja. Cirkuszi munkásságom túl alternatívra sikerült, és akkor foglalkoztam vele, amikor a kortárs cirkusz műfaját nálunk még egyáltalán nem ismerték, amúgyis a cirkusz világa olyan zárt világ, amelybe nehéz bekerülni, ha nem születik bele az ember. A gyógyításban pedig a homeopátiától elzárkózik a tudományos világ, elzárkózik a magát tudományosnak nevező orvoslás, és nem orvos lévén elhatárolódik tőlem a homeopátiás orvosi szakma többsége is.
Egyébként 1960-ban születtem Budapesten és a pesti Belváros szívében nőttem föl. Apám innen járt Mátyásföldre egész életében, hogy külkereskedőből gazdasági igazgatója legyen egy kiemelt szocialista üzemnek. Anyám innen járt egész életében Rákospalotára, hogy tanítónőként neveljen gyerekeket egy Általános Iskolában. Én innen jártam a Belvárosba általános iskolába, gimnáziumba és egyetemre. Csak, mikor megnősültem és családot alapítottam, költöztem Budára.
Az ELTE Bölcsészettudományi Kar magyar-népművelés szakán szereztem diplomát.
Az egyetem után pár évig a Színháztudományi Intézetben dolgoztam főszerkesztőként, színházi könyveket és a Világszínház folyóiratot szerkesztettem. Első írásom az akkori régi Mozgó Világban jelent meg, majd a lapot betiltották. Ösztöndíjat nyertem a Vígszínházba, átdolgoztam színházi előadásnak Hamvas Béla akkor frissen, irodalmi szenzációként megjelent Karnevál című regényét, de az ösztöndíjat leállították, visszavonták. Első írásom alapján megkaptam volna a József Attila Kör díját, de éppen akkor a Kört átmenetileg betiltották. Filmforgatókönyvet írtam az idős Kossuth fiatal szerelméről, de a filmet leállították. Akkoriban alternatív színházi előadásokat rendeztem egy saját színtársulattal, de a Semmi baj című előadásunkat betiltották, a társulat majdnem minden tagja külföldre emigrált. Az ezt követő években az 1990-es évektől kb. 2000-ig szabadúszó íróként rendszeresen publikáltam a Filmvilág, Liget, Győri Műhely, Élet és Irodalom folyóiratokban, és egyéb irodalmi és művészeti periodikákban, például a Café Babel, az Új Symposion lapokban, mely utóbbinak egy időben benne voltam a szerkesztő bizottságában is. Időről időre lehetőséget kaptam, hogy a Magyar Rádió irodalmi újság műsorában irodalmi jegyzetekkel szerepeljek. De mindez nem elég egy irodalmi pályához.
Ezekben az években egy belvárosi dohányboltból tartottam fenn magamat és családomat, egy-két majd három gyermekemet. Elsőszülött lányom után két fiam született, otthon, békésen. Laktunk csendes budai albérletekben, kis lakásokban, építettünk rönkházat Solymáron – de honnan is tudhatja az ember pár évtizedes múlttal, hogy milyen is az az élet, amit vállal?
Első, színházi tárgyú esszékönyvem a Magvető Könyvkiadónál jelent meg, majd a Liget Kiadó adta ki következő esszéköteteimet, és a Liget körüli irodalmi közeg volt, mely átmenetileg befogadott, de attól kezdve, hogy érdeklődni kezdtem az alternatív gyógyítás iránt megtört a bizalmuk bennem. Még három irodalmi esszékötetet írtam jóval később, már az ezredforduló után, melyet a Kalligram Kiadó adott ki, és amelyek az irodalmi életben teljesen visszhangtalanok maradtak.
Minden érdekelni kezdett, ami a művészetben, színházban, pedagógiában, gyógyításban alternatívát képvisel. Alapító tagja voltam az Építészet-biológiai Egyesületnek. Waldorf pedagógiát kezdtem tanulni, tagja lettem a Waldorf Óvodapedagógiai Egyesületnek, és tanára lettem a Waldorf Óvodapedagógia Képzésnek, ahol immár több mint húsz éve tanítok. Homeopátiás gyógyítást tanultam a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület tanfolyamain.
Az ezredforduló után sok éven keresztül, annak megszűnéséig, vezető rendezője és tanára voltam az Alternatív Cirkusziskolának. Ennek keretében alternatív kortárs cirkuszi előadásokat rendeztem, majd ennek megszűnése után a tanítást még két évig a Baross Imre Artistaképző Iskola keretében folytattam és néhány előadást rendezhettem a Fővárosi Nagycirkuszban.
E mellett előadásokat rendeztem alternatív play-back improvizációs társulatoknál, színházi tréningeket, kreatív írás csoportokat és energiamintákra épülő csoportterápiás foglalkozásokat tartottam, melyeknek a metodikáit javarészt magam dolgoztam ki. Ennek a metodikának az értelmében az ország több helyén, különféle csoportokban tartottam önismereti és kapcsolati tréningeket, művészeti műhelymunkákat.
A homeopátia lassan, lépésről lépésre gyűjtőhelyévé vált a tevékenységeimnek. Megalapítottam a Homeopátiás Gyógyművészeti Társaság nevű egyesületet, és ennek megválasztott elnöke vagyok 2000-től a mai napig. Ennek keretében rendszeresen és folyamatosan tanfolyamokat, előadásokat tartok szerte az országban.
A londoni székhelyű The Centre for Homeopathic Education homeopátiás iskola budapesti iskolájának, az angol akkreditációval működő CHE Homeopátiás Magániskolának is egyik megalapítója és szakmai vezetője voltam hat éven keresztül, annak átalakulásáig. Onnantól viszont Hasonszenvészeti Szabadiskola néven egy új, saját képzést hoztam létre. Az angol akkreditációval működő iskola évei alatt magam is megkaptam a CHE londoni iskolájának akkreditált homeopátiás diplomáját, így elmondhatom, hogy a bölcsész diplomám mellett már nemzetközi homeopátiás diplomám is van.
Homeopátiás szakmai könyvkiadót hoztam létre, a Vis Vitalis Könyvkiadót, melynek szakmai vezetője vagyok.
Idáig összesen több mint negyven könyvem jelent meg, ennek kb. a fele homeopátiás szakkönyv, a másik fele viszont szépirodalmi esszékötet és különböző tárgykörben tartott előadásaimból készült válogatások.
Második házasságomban élek. Három gyönyörű saját gyermekem van, egy nagy lányom és két fiam, lassan mindegyik felnőtt lesz. Rendkívüli ajándék az élettől, hogy együtt élhetek egy negyedik gyermekkel, aki szintén lassan felnőtt lesz, és megélhettem még vele is néhány olyan évet, amit egy felnövő gyermekkel családban, együtt élve él meg az ember, ha apa.
A sokféle út keresése közben lassan egyre világosabb lesz, hogy mi fontos igazán az életben.